Egyszer volt, hol nem volt, ott ahol a kurtafarkú, csíkos kismalac túr ( és tényleg!) az erdőben, annak is a legmesésebb sarkában éldegélt a kis Vargánya Vilmos, Vilma, Velemér és Béla. Kandikáltak ki az avarból, de ahogy teltek múltak a napok, a kis Vargánya testvérek nőttek, nődögéltek. Annyira, hogy hopp, egy nap csak úgy beleugrottak egy arrajáró kosárba! A kosár egy Kétlábút lovagolt meg, nagy ügyesen, akármerre akart is menni, a Kétlábú arrafordult és már vitte is. A Kosár elmesélte, hogy ő Kosár Kató és már nagyon unatkozott otthon a sutban, ezért nyergelte fel a Kétlábút kirándulni. Mi az a sut? Kérdezték az udvarias Vargánya ikrek, akik akármennyire is udvariasak voltak, a kalapjukat mégis csak magukon tartották, mert a nagypapájuk azt mondta, akármerre is veti őket a sors, vigyázzanak és ne veszítsék el a fejüket és a kalapjukat.
– A sut, az bent van a falak mögött, ahová nem fúj be a szél, a tető alatt, ahová sosem esik be az eső!
Nagyon megtetszett ám ez a Vargánya ikreknek! Eddig csak áztak fáztak az avarban, bogár mászott rájuk, eső csöpögött a nyakukba, szél cibálta a kalapjukat! Igyhát mikor este Kosár Kató hazafelé irányította a Kétlábút, ők is vele mentek…..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: